10 kérdés.
Hogy megfelel-e neked a FunFit módszer. A kérdésekre igennel vagy nemmel lehet válaszolni. A válasz erőssége mindegy: bármilyen kicsivel is jobban hajlasz az egyik válasz felé, jelöld be azt!
IGEN ........... NEM
1. Lusta vagy?
2. Nincs akaraterőd?
3. Érzelmi/stressz evő vagy?
4. Irigyled mások sportos/fitt megjelenését?
5. Időzavarral küszködsz?
6. Elégedetlen vagy a karriereddel?
7. Elkeserít az anyagi helyzeted?
8. Idegesítenek emberek (munkatársak/családtagok/idegenek)?
9. Halogatod a feladataidat?
10. Szeretnél máshol élni, mint most?
Ha 5-nél több IGEN válaszod van, akkor nemcsak hogy neked való a FunFit, de ez az egyetlen módszer, amivel végleges változásokat érhetsz el.
Ha 5-nél kevesebb az IGEN válaszod, akkor hagyományos edzési módszerekre van szükséged, ezekkel eredményt érhetsz el a személyiségfejlődésedben és a fittségedben.
Lehetne több kérdés is, a lényeg, hogy az élet több területére vonatkozzanak. Minél szélesebb a kör, annál pontosabban sorolhatod magadat a két kategória egyikébe: „kristályos” vagy „géles”. Ez a két fantázianév is lehetne más. A lényeg, hogy kifejezzék az egyéniség kiforrottságát, véglegességét. Fontos tudni, hogy egyik sem jobb vagy rosszabb, mint a másik. Az emberi tulajdonságok, mint bármi a természetben, tökéletes, úgy, ahogy van. De bizonyos határok között változtathatunk magunkon, ha akarunk. Például, ha valaki túl röghöz kötöttnek érzi magát, nem eléggé rugalmasnak, vagy felszabadultnak, akkor a „kristályos” személyiségét formálhatóbbá, „géles” személyiséggé alakíthatja. A fordítottja ugyanígy lehetséges.
Az átalakítás nem biztos, hogy boldogabbá teszi az embert, sőt, nagyon valószínű, hogy a boldogságszintje semmit sem fog változni. Sok minden megváltozhat, de ez valószínűleg nem. Az is igaz, hogy a boldogságot nagyon nehéz mérni, talán az egyik legnehezebb. A gondolkodás, a szándék, az önigazolási törekvések teljesen tévhitben tarthatnak valakit. Könnyű azt hinni, hogy boldogtalan vagy, miközben valójában boldog vagy, és a fordítottja ugyanígy igaz. Mindenkinek koncepciókkal van tele a feje, elképzelésekkel, például a boldogságról. Például, ha most megkérdezném, mitől lennél boldog, vagy boldogabb, mint most vagy, valószínűleg egy elképzelt/vágyott élethelyzet, vagy valaminek (tárgy/mások elismerése, szeretete) a birtoklása lenne a válasz. De mindenképpen konkrét képként jelenne meg a „boldogság” feltétele. Ha és ameddig ez így van, minden élethelyzetben, bármilyen külső vagy belső változtatás után is ugyanazt a boldogság vagy boldogtalanság szintet éreznéd. Ezért mondom, hogy teljesen mindegy, milyen a fittséged, az edzettségi szinted, a külső megjelenésed. Ezeken lehet változtatni, és a változtatás folyamata és eredménye is lehet nagyon kalandos, izgalmas, szórakoztató, de a lényeg, a boldogságszint, ugyanaz marad. Persze, nem mondom, a kezdeti sikerek eufóriája okozhatja a boldogság illúzióját. De ez gyönge lábakon áll, az első rossz nap, kellemetlen esemény elsöpri az illuzórikus boldogságérzést. Mert ez nem boldogság, csak az illúziója, vagyis egy önhitegetés. Amiben az emberek nagyon jók, az igaz!
A valódi boldogság tulajdonképpen kiábrándító. Ez az, amikor valaki nem akar semmit. Elvan. Ekkor nincs minek változnia, nincs miért változtatni. Nincs hova törekedni, minden mindegy, mert boldog vagy. Nekem a nagy kérdés, hogy ezt tudva is akar-e valaki boldog lenni. Én nem biztos. Még nem vagyok „érett” rá. Még túlságosan érdekel a világ, még nem láttam mindent, még akarok sok mindent. Már önmagában az megnyugtató, hogy nem akarok boldog lenni. Ez azt jelenti gyakorlati szempontból, hogy tudok kísérletezni dolgokkal, mert nincs tétje, tudom, hogy semmiképpen se veszíthetek semmit. Igaz, hogy nem is nyerhetek. Viszont játszhatok, ha akarok játszani. És én még egyelőre akarok.
Tehát, nem a boldogságot keresem, hanem csak mindenféle játékban részt szeretnék venni. Az egyik ilyen játék a FunFit. Játsszuk azt, hogy lefogyunk, vagy, hogy lazábbak leszünk, lemegy a vérnyomásunk, elmúlnak bizonyos fájdalmaink! És ez jó játék.
Viszont, eleve, játszani csak egy „géles” ember tud. Ezzel még „gélesebbé” válhat, ami a végén elvezet a boldogsághoz, ami a teljes homogenitás, érdektelenség, „mindegy”-ség. A „kristályos” emberek többnyire eléggé érdekesnek találják a saját világukat, és fel sem merül bennük, hogy lehetne másmilyen is. Ez a merevség miatt van. Az ilyen emberek, ha fittebbek szeretnének lenni, akár a mozgásképesség, akár a kinézet vagy egészség tekintetében, eléggé merev, szigorú szabályokat követve lehetnek eredményesek.
Aki „géles” típus, annak először némi diszciplínát kell bevezetnie az életébe és a gondolkodásába. Például ilyen az, hogy minden meggyőződésével ellentétben, nem lehet lusta, irigy, sikertelen, satöbbi. Ezek a tulajdonságok ugyanis nem léteznek. Ezek csak koncepciók, a leegyszerűsített megfogalmazásai annak a ténynek, hogy az emberek társadalma elvár egy bizonyos merevségi, „kristályossági” szintet a tagjaitól, ami feltétlenül szükséges ahhoz, hogy működhessen. Mert a működés csak strukturált rendszerekben jelenik meg, a struktúra viszont formát igényel, a forma pedig, ismét, belső szerkezetet. Vagyis, akinek nem megy a szokásos edzés (elhatározok egy edzéstervet és végrehajtom, akármi is történik körülöttem, vagy velem), az nem lusta vagy akaratgyenge, hanem nincs meg a kellő kristályossági szintje ahhoz, hogy ezt a működést el tudja végezni. Ezt a minimálisan elvárt kristályossági szintet csak fokozatosan lehet elérni, és pontosan erre való a FunFit. A géles tulajdonságot figyelembe véve, kellően rugalmas és változtatható ahhoz, hogy ennek a mentén kristályosodhasson fokozatosan a „géles” személyiség.
PS.
Ez a "kristályos és géles" gondolatmenet nem teljesen a sajátom. Alan Watts nagyon sokat beszélt a két eltérő embertípusról, ő „prickly” és „gluey” jelzőt használt rájuk, valószínűleg innen jöhetett az ötlet, amikor elkezdtem írni ezt a bejegyzést.