Return to site

A fogyás egy hosszútávú projekt

Érdekes lenne tudni, ki mit lát meg először ebben a képben. Én először viszonylag tömzsi hullámokat, aztán mikor a szemem és főleg az agyam hozzászokott a domináns motívumokhoz, egyik pillanatról a másikra előugrott a hattyú kecses és finom nyaka, és feje. Hát, ennek talán az égvilágon semmi köze nincs a fogyáshoz, én mégis találtam párhuzamot.

Erről szeretnék most írni.

Konkrétan az agy hozzászokásáról.

Ahhoz, hogy egy új terepen eligazodjunk, először a globális képet kell az agynak feldolgoznia, csak utána képes ebben az új "háttérben" felfedezni a fő motívumokat. A terepet lehet egészen pontosan térbeli terepként értelmezni, de bármilyen más háttérre ugyanez vonatkozik.

Például, a testünk konkrét formája, működése, vagyis megszokott létezése, is lehet egy adott háttér, terep. Akár tudunk róla, akár nem, az agyunknak van egy határozott ismerete a testünkről. Ez egy globális test-érzésben nyilvánulhat meg. Sokan nem figyelnek erre. Ezt onnan tudom, hogy ha megkérdezem valakitől, érzi-e a levegő áramlás pontos útvonalát a tüdejében, hogy elől, vagy hátul jobb vagy bal oldalon, satöbbi... megy-e a levegő, azt mondja, semmit sem érez. Volt egy konkrét ilyen eset. Aztán, ha megkérdezem, meg tudja-e valaki feszíteni külön egy izmát, csak egy izomköteget, akkor szintén többnyire nemleges a válasz. Most több konkrétum nem jut eszembe, de a test-érzés hiánya, vagy korlátozottsága eléggé általános, ahogy észrevettem. A sport és a meditáció két olyan eszköz, amivel ezen lehet javítani, de most nem erről akartam írni....

Szóval, van a testünk, ahogyan létezik. Ha esetleg nem is vagyunk tudatában, az agyunk akkor is pontosan ismeri ezt a létezést. Nem mellesleg, főleg az agy irányítása miatt olyan, amilyen. Ismerős terep. Évek, évtizedek óta ugyanazok a mechanizmusok, sokszor hibás vagy téves működések folynak benne. És akkor jön a tudatos elhatározás - megváltoztatom az étrendemet, elkezdek sportolni. Ezek egy új terepet jelentenek az agynak, ami nem ismerős. Elkezd a testünk nem ismerősen üzemelni, egy csomó korábbi automatizmust nem hagyunk érvényesülni. Az agynak ebben kell eligazodnia, és új automatizmusokat kiépítenie. Olyan automatizmusokra gondolok, mint az emésztési folyamatok, a tápanyagok lebontása és a szervezet anyagainak felépítése. Más a nyersanyagbázis, mint volt, és az építőanyagok is más minőségben és mennyiségben szükségesek az új életformához. Más automatizmusok is vannak persze, de a metabolizmussal kapcsolatosak valamelyes elképzelése is elég már, hogy érthető legyen, az agyunknak miért jelent az új terep új helyzetet, új igénybevételt.

Akkor az történik, hogy az elhatározásunkhoz híven, egy ideig követjük az új rendszerünket. Változó, hogy meddig. Az azonban biztos, hogy amint az élet sodrása kilendül a megszokott mederből, akár pozitív, akár negatív váratlan esemény jön, felborul a kezdeti rendszerünk. Abban a helyzetben tovább nem vagyunk képesek tartani magunkat az új szabályokhoz. Egyszerűen azért, mert hirtelen lett fontosabb dolgunk.

Ennek azonnali következményei a csalódottság, elkeseredettség, önvád, frusztráció, feladás - kinek mi, vérmérséklettől függően. Mindenesetre egy negatív visszacsatolás. Ez igazolja az agynak, amin egyébként is folyton "agyalt" már a háttérben, hogy vissza kell térni a korábbi működéshez. És akkor ennyi volt, még nagyobb túlsúlyra teszünk szert nagyon hamar, vagy legalábbis visszatértünk a jó öreg magunkhoz, amin változtatni szerettünk volna.

Ha eszünkbe tudna jutni ilyenkor a hattyú a háttérben, vagy más hasonló alkotás, akkor el is jutnánk a megoldáshoz. Nem elsőre látjuk meg az új háttérben a motívumot. Az agy sem elsőre ismeri fel az új háttérben a motívumot. Csak azt látja, hogy valami változott, és vissza akarja állítani a korábbi ismerős és megbízhatóan működő egyensúlyt. Aki le akar fogyni, az ilyenkor jól teszi, ha enged az agya rémületének. Nem kell okosabbnak lennie az agyunknak, mint amilyen (pont elég okos). Szóval, mellőzni kellene a negatív visszajelzéseket, mivel tudjuk jól, hogy az agy meg fog ijedni és az első gyanús jelre visszavonulást rendel el. Nem kell neki gyanús jeleket adnunk. Aki az életmódváltás hullámvölgyeit normálisnak értékeli, az nem pánikol. Az agya is normálisnak fogja ezt tekinteni, és nem fordítja vissza őt a korábbi egyensúlyához. Vagy csak kis időre, vagy sokkal csekélyebb mértékben, mint anno volt. Amikor rendeződnek az élet eseményei, és lesz megint kapacitásunk az új életmód elmélyítésére, automatizálására, akkor megint engedélyt kapunk az agyunktól, és folytathatjuk a megkezdett változtatásokat. Akkor képes lesz végül meglátni az új motívumot, amit idővel háttérré alakít át. Amikor ez megtörténik, onnan kezdve stabilizálódik a testsúly az új szinten, ami megfelel az új életvitelnek: a megváltozott étrendnek és fizikai aktivitásnak.

Minden más közelítés csak ideiglenes megoldásokat jelent. Mert nem veszi figyelembe a lényünk hármas egységét: test, lélek és szellem. Hiába igyekszünk a szellemünkkel uralkodni a testünk és lelkünk felett, nem sikerül. Csakis a három együttműködése vezethet bármilyen változásokhoz az életünkben. Azért írtam, hogy az agyunk ezt és azt csinál, mert egyszerűbb, mint hogy a lelkünk így és így reagál. A lélek megfoghatatlanabb, míg az agyról mindenki tudja, hogy van tudatos és tudat alatti, a tudatunktól függetlenül működő, része is. Ez a tudatalatti és a lélek... hát, szerintem senki nem tudja, miről beszélünk, mikor a lélekről beszélünk. Csak érezzük, hogy van. Nagyjából annyira tudatos, mint a tudatalattink, vagyis semennyire. Ezért nincs is jelentősége, hogyan nevezzük. Én maradtam egyszerűen az agynál, mert a lényeg, hogy nem tudatos.

Most nem írnék tanulságot. Ha megvan, akkor szuper!!!!!! Ha nincs - nem baj, majd legközelebb!

All Posts
×

Almost done…

We just sent you an email. Please click the link in the email to confirm your subscription!

OKSubscriptions powered by Strikingly