A hitről – gondolatok.

Megint írok a blogba, habár egész másfelé vezetett az utam egy évvel ezelőtt óta, mint a személyi edzés. Sokáig gondoltam, hogy nem lesz egyelőre mondanivalóm a számotokra, de milyen az élet, most mégis lett. Ma gyakorlatilag személyi edzést tartottam, habár egyelőre nem űzöm ezt a foglalkozást (vagy hogy mondják).

Vannak más lakók is a házban, ahol élek, és Alessiával már régebben beszéltük, hogy lenne kedve hozzám csatlakozni jógára. Ma alakultak megfelelően a körülmények erre. Egyedül ma hozzá se fogtam volna, de így volt elég indíttatásom, vagyis kedvem. Nagyon érdekes volt újra érezni azt, hogy valakinek a hasznára tudok válni. Emlékszem még, amikor az edzőtársaimmal ugyanezt éreztem. Szóval elkezdtük, és végig nagyon jó volt a gyakorlás, hosszú-hosszú relaxációs résszel fejeztük be, külön az ő kérésére. Mivel nem tudtam, mennyi esne jól neki, úgy egyeztünk meg, majd szól, mikor elég. Így is lett. Nagyon megköszönte, és mondta, hogy most milyen relaxált lett, amitől már eleve boldog voltam. De aztán jött a slussz poén. Akkor döbbent rá, hogy a jóga közben valamikor elmúlt a menstruációs görcse…. Na, erre aztán nem számítottam, tényleg. A sztorihoz tartozik, hogy ettől ő havonta 5 napot szenved, kivétel nélkül mindig, És semmi nem segít rajta, csak az idő. Ma például, még reggel mesélte, hogy elhívták a barátai strandolni, és már indult volna, amikor megjelent a menstruáció. Így nem ment, nem mert elindulni, mert a fájdalmával legjobb otthon „szenvedni”.

Ugyan nagyon örülök ennek a mai esetnek, és önmagában is érdemes közös fórumon megosztani, de nem csak ez a mondanivalóm most.

A hit az, amiről szeretnék írni. Alessia esete nagyon szép példát produkált, jobb nem is kell, hogy milyen óriási szerepe van az életünkben a hitnek. Vele konkrétan az történik, hogy van ez a menstruációs fájdalma, ami nem kezelhető, krónikusnak nevezhető, és megkeseríti az életét. Pont elég, hogy havi egy hétre. Mivel a fájdalma nem csökken fájdalomcsillapításra, eleve gondolhattam volna, hogy pszichés eredetű. Nem gondoltam, sőt, semmit nem gondoltam róla, mert tudom, hogy hiábavaló lenne - amíg valaki nem kér segítséget, addig nem is vár. Szóval nem is foglalkoztam vele, csak néha meghallgattam a panaszát, ennyi. Ma viszont egyértelműen kiderült, hogy azért vannak a görcsei, mert elhitte, hogy neki ezzel jár a menstruáció. Valószínűleg a kezdetekkor fájdalmas volt, és beleélte magát, hogy ez a természetes, ezzel jár. Amikor egy ilyesmi gondolat meggyökeresedik az ember fejében, onnan nincs visszaút. A hit meggyőződés, és úgy is lesz. Amit gondolunk, amit mélyen hiszünk, azok vagyunk. Ma a jóga erre a másfél órára teljesen kikapcsolta a figyelmét, ami különben mindig a fájdalmára koncentrált. Elfelejtette erre az időre a hitét, vagyis elengedte a fájdalmat. Nem szándékosan, nem tudatosan. Csak így alakult.

Csak azt szeretném még hozzáfűzni, hogy nagyon figyeljünk arra, miben hiszünk, mert ha elég erősen hisszük, meg fogja határozni az életünket. Érdemes jó dolgokban hinni, inkább, mint rosszakban.

Nagyon jó nyarat kívánok Mindannyiótoknak!

PS. A fotónak semmi köze a történethez. Csak sikerült egy szépet fényképeznem (szerintem szép), és így felhasználom.

All Posts
×

Almost done…

We just sent you an email. Please click the link in the email to confirm your subscription!

OKSubscriptions powered by Strikingly