Biztos voltak nagyon szép idők az életemben, nem szeretnék sorrendet felállítani, de a múlt hetem Svájcban nagyon csúcsot döntögetőnek látszik. Ez a kép nem engem ábrázol, hanem azokat, akiknél vendégségben voltam és dolgozni is fogok. Ez az egy kép minden szó nélkül elmondja, milyen volt az az egy hetem. Felhőtlen, laza, aktív, vidám, nyugodt. Konkrétan kicserélődtem.

Az elmúlt egy évben első nekibuzdulásra elég sok munkát végeztem, mint személyi edző. Sok közvetlen tapasztalatom lett arról, hogy mennyire sokfélék vagyunk, mennyire meglepő életfelfogások léteznek - meglepőek, mert nem olyanok, mint az enyém. Nem tudom, ki hogy van ezzel, én hajlamos vagyok azt képzelni, hogy amit ésszerűnek és célszerűnek látok, azt mások is annak találják. Illetve ha nem is, akkor is, érdemes megmutatni másoknak, hátha "ráharapnak", és így ők is jobban kézben tudják tartani saját magukat. Mint ahogy én is próbálom ezt időtlen idők óta, fokozatosan ráeszmélve újabb és újabb elvekre, amik életképesek a való világban, és segítenek egyre elégedettebbé válni. Nem mondom, hogy tökéletesebbé, mert a tökéletesség nem reális, azon kívül szubjektív. Mindenkinek más jelenti a tökéletest.

A személyi edző pályafutásom első lépcsője volt ez az egy év, és ezalatt át kellett mennem több mélyponton is. Nem volt mindig könnyű megtartani a lelkesedésemet, de amikor jött valaki edzeni, mindig lelkesített. Mindig. Ez nagyon elgondolkodtató. Nem volt szándékos felturbózás a részemről, hanem mindig mélyről jövő örömforrás, ami szinte a váratlanságból tört fel, amikor kezdett közeledni az adott edzésidő. Ez tartott meg lényegében ez alatt az év alatt. És ez az érzés igazolja, hogy maradnék is személyi edző, ameddig csak tudok. Viszont nehéz is volt, és lelkileg megviselt, éreztem már némi kiábrándultságot, magamból, amiért nem tudtam jobban felfuttatni a tevékenységemet egy év alatt. Nyilván nem jól csináltam, talán nem csak egy dolgot, hanem többet is, viszont ez volt az, amit első körben képes voltam elérni. Nem adom fel, de kénytelen voltam más bevételi forrást keresni az átmeneti időszakra, amíg az edzői képességeimet továbbfejlesztem. És itt jött a képbe Svájc. Az első fergeteges hetem helyreállította az önbizalmamat, kiegyensúlyozta a lelkemet, és feltöltött új energiákkal. Ha csak a tájat nézzük, ez már akkor is érthető!

És itt élhetek majd a következő egy-két évben! Igazán szerencsésnek érzem magam!

Visszatérve a személyi edzésre, szeretnék még mondani néhány szót.

Tanulságként, és talán tanításként, ha valaki nyitott ezekre a gondolatokra.

Tudom, hogy amit próbálok "reklámozni", nincs benne a mai "tudományosan alátámasztott" áramlatokban. Mellettük van. Mostanában olvasok sok olyasmit is viszont, ami megkérdőjelezi az elterjedt és divatos "dogmákat" az edzésről, diétáról és életvitelről. Ez felbátorít, hogy újra nekifogjak és próbáljam összefoglalni az elveket, amik szerintem működnek.

Mindig könnyebb elfogadni olyan tanácsokat, amiket több helyről is hallunk. Ez azért van, mert azt gondoljuk, mint a demokráciában is gondolják, hogy a többségnek igaza van. Azonban a történelem nagyon sok példát mutat arra, hogy ez nem biztos. Mindent, amit hallok, olvasok, még ha tudományos cikkről van is szó, mindig megpróbálok összevetni azokkal az ismereteimmel, amiket az évek alatt személyesen láttam bizonyítva. Hosszú idő alatt az ilyen "józan ész" az élet egyre szélesebb területein adhat mindenkinek egyre biztosabb alapokat, hogy ne hagyjuk magunkat eltéríteni divatos, hangzatos, állítólag tudományosan bizonyított "tények" által. Teszteljük őket az eddigi alap ismereteinkkel!

Az első divatos elv, amit megkérdőjelezek, az a komfort zónán kívüli tevékenységek elve. Azt mondják, hagyd el a komfort zónádat, mert csak azon kívül van lehetőséged a fejlődésre. Ez azonban nem igaz. Saját tapasztalat. Amikor nagyobb fejlődést akar valaki elérni, mint amire a szervezete természetesen képes, akkor igen, a komfort zónán kívül kell kereskedni. Erre vannak "kárhoztatva" a sportolók, akik a versenyben egyre extrémebb teljesítményekkel tudnak csak helyt állni. Viszont mindannyian tudjuk, hogy ezeket a teljesítményeket csak bizonyos időtartamon belül képesek még így is produkálni, sporttól függően előbb-utóbb kiöregszenek. Ez azt jelenti, hogy az ilyen, komfort zónán kívül elért fejlődés nem fenntartható, vagyis az élettel nem összeegyeztethető - csak a versenysportban van létjogosultsága. Az étkezésre ugyanez érvényes. Mindenfajta megszorító diéta, és normális élelmiszerek helyett a különböző étrend kiegészítők használata egyet jelent a komfort zóna elhagyásával. Csak versenysportban van létjogosultsága, esetleg életveszélyes helyzetekben, vagy konkrét, végzetes prognózisú betegségek gyógyításában. Véleményem szerint alapjában egészséges emberek, akik az életmódjukat javítani szeretnék, nem használhatnak olyan módszereket, amik rontanak a természetes életmódjukon, amik kimozdítják őket a komfortzónájukból. Ugyanis a komfort az egészség is, egyben.  

A másik nagyon veszélyes divat az alakváltoztatás: fogyókúra, has és popsiformálás, vagy más lokális átalakítások edzéssel és diétával (esetleg sebészeti, vagy más eljárásokkal). Ezeknek is csak akkor van értelmük, ha szélsőséges helyzetben levő embereknél konkrét veszély elhárítás miatt orvosilag indokoltak. Ehelyett az életmódváltás, jobban mondva az életmód fokozatos megreformálása a célravezető. Ha valaki úgy érzi, az egészsége, jó közérzete miatt szüksége van módosításokra az életmódjában, legyen tekintettel arra, hogy a szervezete az adott állapotában egyensúlyban van, és fokozatosan át kell irányítania egy másik egyensúlyi helyzetbe, ami egy jobb, hatékonyabb működést tesz lehetővé. Ez a folyamat időigényes. Minél nagyobbak a változtatások, minél jobban tér ki egy rendszer az adott egyensúlyi állapotából, annál nagyobb erővel törekszik vissza. Ezért a nagyobb változtatásokat kis lépésekben célszerű megtenni. Mindig csak éppen annyira távolodni el, amennyit meg lehet tartani a visszaesés veszélye nélkül. Amikor az új egyensúly stabilizálódik, megint lehet kicsit távolodni. Ezek a fokozatos, kis mértékű változtatások hatással lesznek nemcsak a belső egyensúlyra, hanem idővel a külsőben is meg fognak nyilvánulni. Ezért nem érdemes külön edzeni egyes testrészekre, hanem sokkal inkább egy általános, kellemes, élvezetes mozgástervet jó követni, ami a legsokrétűbben veszi igénybe a testet, és a leginkább harmonikus formát tudják kialakítani. Akinek nincs türelme, az lehet, hogy laposabb hasú, soványabb, vagy erősebb vádlijú lesz, de nem éri el a fenntartható, normális életet, hanem az edzés az élete fő központja lesz, mert ahogy nem edz, az instabil eredményét abban a pillanatban el fogja veszíteni. Lehet, hogy nem abban a pillanatban, de biztosan.

Szóval, csak ésszel! :) Messzebb jutsz, ha erőszakos kényszerítések helyett inkább együttműködsz a saját testeddel. A tested mindig jelez, csak vedd észre.

All Posts
×

Almost done…

We just sent you an email. Please click the link in the email to confirm your subscription!

OKSubscriptions powered by Strikingly