Return to site

Fény az alagút végén (talán)

broken image

Elmúlt több mint egy hónap, mióta elkezdtem a metabolizmusom helyreállítását. Van határozott eredményem, ha nem is olyan egyáltalán, mint amire számítottam. Most nem tudom, csak a szisztematikus (és fontos: lelkiismeretfurdalás nélküli) túlevés eredménye-e, vagy egy közbejövő durva megfázás is szerepet játszott.

Időben a következők történtek:

1) Egy hónap túlevést követően lázas beteg lettem, megfázás miatt. Ez elvette az étvágyamat teljes egészében, vagyis egy hónap megfeszített kajálás után egyik napról a másikra abbahagytam az evést szinte teljesen. Nem voltam képes, tényleg. Ilyet csak egyszer éltem át korábban, amikor egy műtét miatt napokig infúzión éltem, se szomjas, se éhes nem voltam egyáltalán. Ez egyébként a létező legjobb állapotok egyike. Száz százalék egyensúly. Semmi nem kell. Szuper!

2) Ennek aztán az lett a böjtje, hogy gombóc keletkezett valahol a gyomrom tájékán, ami már nem volt vicces. Olyannyira, hogy emésztést segítő készítményt kellett vásárolnom, ami aztán szerencsére pár nap alatt eltüntette a gombóc érzést. Így, már összesen két hétig nem ettem gyakorlatilag, mire végre a közérzetem helyreállt és az étvágyam is normalizálódott. Eredmény: mínusz 5 kiló. Utólag már nagyon örültem az egésznek.

3) És itt jön az egész eredménye. Mikor rendeződtem, teljesen automatikusan kialakult az új étkezési szokásom. Eszerint napi hatszor eszem. Ez az egész eddigi életemhez képest egy teljes 180 fokos fordulat. Most érzem, nem hiába az a neve ennek a "diétának", hogy "180 Degree Health". Az egészségemet persze még nem tudom, de az életmódom 180 fokot változott, az biztos.

4) Alapvető különbség a korábbiakhoz képest az, hogy nem eszem többet, és nem is kívánok többet, mint egy kicsi részét annak, amit korábban igazán jó étvággyal megettem (vagy megettem volna) egy-egy étkezésre. És most a következőig eszembe se jut a kaja, míg régebben mindig tudtam enni, végtelenül. Ezt azután fél vagy egy napig tartó koplalással próbáltam ellensúlyozni . Magamtól nem jöttem rá, hogy nem vagyok egyensúlyban. És korábban nem is hittem el, hogy sokszor kellene keveset enni, meg reggelizni kell. Most azt hittem el, hogy fel kell tölteni a szervezetet. Azután kezdődhet csak bármi is. Hiányállapotban nem születhetnek végleges megoldások.

5) Úgy érzem, amikor tényleg elég lett a kajából, a szervezetem magától elkezdte szabályozni a mennyiséget. A rendszeres evés persze visszahozott 1-2 kilót. Viszont továbbra se vagyok éhes soha, és simán elmegyek a csokis polcok mellett, valamelyik nap pedig egy fél fagyit kidobtam - nem esett volna jól a második fele. Ezek nekem ismeretlenek. Nem tudtam volna ilyet magamról elképzelni.

Az étkezés az egész létezés egyik része. A másik természetesen a mozgás. És a harmadik a gondolkodás. A mozgásomban is 180 fokos fordulat következett be. A mostani életmódomból kifolyólag nem tudok időt fordítani semmilyen edzésre. Gyakorlatilag december óta, vagyis 4 teljes hónapja nem mozgok. A helyzet az, hogy nem nagyon látszik meg rajtam a különbség a korábbikhoz képest, amikor rendszeresen futottam, edzőterembe jártam és jógáztam.... Most, mivel kigyógyultam a krónikus megfázásaimból (itt a tavasz!), lehet, hogy mégis elkezdek némileg edzeni. Bár ezzel kapcsolatban is inkább annak örülök, hogy nem kell azért edzenem, hogy fogyjak. Csak azért edzek, mert jól esik.

Ami a gondolkodásomban történt változásokat illeti, most mindennek, amit korábban fitnesszel, étkezéssel és sporttal kapcsolatban gondoltam, majdnem pontosan az ellenkezőjét gondolom.

Röviden:

- a fitnesz nem azt jelenti, hogy sovány, izmos és fizikailag aktív vagy, hanem hogy egyensúlyban vagy

- nem kell ( nem szabad) diétázni

- mindig akkor, annyit és azt enni, amit a kíván az ember

- az étvágyunkkal kapcsolatban tilos lelkiismeret furdalást érezni

- nem szabad károsnak bélyegezni semmilyen élelmiszert (erre ott vannak a mérgek)

- nem kell sportolni, ha nem vágysz mozgásra

- sportolni csak a sport miatt szabad; a sport nem eszköz, hanem cél

- ha szükséged van sportra, érezni fogod és sportolni fogsz

- a gondolkodásban is érdemes visszaállítani egy természetes állapotot: érdemes azt gondolni, hogy a testünk jelzései értelmesek és követésre méltók.

Amikor elneveztük a blogomat és az egész vállalkozásomat, a "FunFit" egészen mást jelentett nekem, mint most. Akkor az volt a motivációm, hogy amit csinálni KELL a fittség érdekében, azt alakítsuk úgy, hogy szórakoztató legyen, és vágyjunk ezekre a dolgokra, mert csak akkor fognak működni. Most úgy gondolom, azt kell csinálni, amire magunktól is vágyunk. Fontos, hogy lelkiismeret furdalás nélkül. Nem kell hasonlítanunk másokra, elég, ha magunkra hasonlítunk. Magunkban nézzünk szét, és ott meg fogjuk találni a válaszokat a kérdéseinkre. Habár ez így eléggé profánul hangzik, nem az. És nem is könnyű. Azt hiszem, nagyobb bátorság kell hozzá, mint menni valami aktuális divat után.