Return to site

Hogy megy az edzésed?

Megosztok egy dialógust, ami ma zajlott köztem és az egyik edzőtársam között. Sokat írtam már arról, milyen szerintem a "jó gondolkodás" magunkról, az edzésről, mert úgy érzem, ezen a ponton vannak nagy félreértések - nem értjük magunkat. Ez egy majdnem áthidalhatatlan akadály, amit nagyon egyszerűen le lehetne bontani, ha más oldalról próbálnánk értékelni néhány bevett sztereotípiát. Ebben a mai dialógusban, úgy érzem, sikerült jól megfognom a témát egy oldalról....

Én:

"Bocsánat, hogy ezt kérdezem, de nem bánnád, ha kihagynánk a mai edzést? Közbejött ugyanis nekem egy sürgős munka, és biztos nem fogom tudni befejezni egész késő estig. Ez még az egyetemi, egy cikket kell a beadáshoz véglegesíteni úgy, hogy még olvasnom is kell hozzá. Tegnap elkezdtem már, de egyre nagyobb a gondolkodni való vele.... remélem, ma elkészülök, és bepótolhatjuk ezt a napot, amikor akarod! Ne haragudj, kérlek!"

Edzőtársam:

"Egyáltalán nem probléma, sőt jobb is! Nekem is összejött sok-sok feladat, én is nagyon gondolkoztam azon, hogy lemondom a mai tornát is, mert holnap biztosan nem tudok menni. Őszintén azért nem tettem, mert féltem, hogy Te kibúvónak érzed, hogy már megint van valami problémám. Majd csak lezárul ez a sűrű program és újra tudok foglalkozni magammal. Jó munkát Neked"

Én:

"Igen, összességében szerintem mindig úgy kell mindenre gondolni, mint saját magunkra, nem mint valami külön programra. Akkor lesz tényleg a részünk. Ha te nem érzed, hogy jó lenne edzeni, és lemondod, azt én mindig elfogadom, mint a te részedet. Sose gondolom, hogy "kibúvó" lenne a szó megszokott értelmében. Kibúvó viszont a normális értelemben, ami csak azt jelenti, hogy most nem áll minden úgy, hogy jó lenne neked (pl., edzeni, de akármi másra is ugyanúgy igaz). Nyilván, mindenért, amit szeretnénk elérni, kell tenni. Viszont, ha kényszerből tesszük, akkor nem fogja elérni azt a hatást, amiért egyáltalán megtesszük. Nagyon durva ez... mert rövid távon, talán igen, elérjük, amit szeretnénk. Viszont nem tartós, mert nem MI VAGYUNK, csak egy erővel végigvitt programunk "eredménye". Én azt érzem értelmes dolognak, hogy motiváljuk egymást, vagyis nem csak én téged, hanem te is engem. És ez csak akkor megy, ha mi magunk is motiváltak vagyunk éppen. Nekem az edzéssel kapcsolatban ez könnyű, mindig motivált vagyok, és azért érzem, hogy lehetek edző. És hogy te is mindig motivált legyél, csak igazán hosszú közös munkával tudjuk elérni. Én nem adom fel, ha te nem. És kitartás, türelem, mert nem rövid távra tervezünk, hanem alapvető másik egyensúlyi helyzetet szeretnénk, ahol már érzed is, hogy a mozgás nem egy program neked, hanem te magad vagy mozgás. És ez nem valami fitness divat, hanem a természet. Ettől választ el minket a szofisztikált társadalmunk, csak ha már egyszer észrevettük és megelégeltük, akkor visszafordíthatjuk. De a mozgásnak is, mint minden másnak, megvan a maga helye és ideje. Nem érdemes erőltetni. Az edzés tekintetében az van, hogy ha valaki kitartóan csinálja (mindegy, milyen gyakran, vagy milyen erőbefektetéssel, lényeg, hogy ne adja föl), akkor egy idő után edzésből tényleg igénnyé válik - még akkor is, ha jó sokáig ezt csak én mondom, te pedig nem érzed. Én ezt tudom, és azért mondom, hogy motiváljalak. Tudom azt is, hogy már elhatároztad, és nem ebben kell motiválni téged. Amiben kell, az az, hogy ne higgy a belső kisördögnek, ami pl. olyanokat gondoltat veled, hogy talán én "kibúvónak" értékelném, ha te lemondasz egy edzést. Nem! Sőt, arra buzdítalak, hogy mondd le, ha úgy érzed! Amikor "kötelességtudatból" jössz el, nem arra mész, amerre kellene. Én mindig várlak (kivéve ma, mert most ilyen vis major van...), de nem várok el tőled semmit! Szerintem mindig tedd azt, amit jónak érzel és jónak látsz. Ha felmerül, hogy nem jössz, de aztán mégis, magadat rábeszéled (nem azért, hogy én mit fogok gondolni, hanem csak magad miatt), akkor az egy jó motiváció, és jó lesz az edzés eredménye is, mert saját döntésből csinálod, akkor is, ha aznap például éppen nehéz. Ha mondod, hogy nehéz, tudunk alkalmazkodni, vagy próbálunk. Mindig szólhatsz! Ha végképp nincs kedved vagy erőd, és mégis eljössz (hogy ne gondoljak olyat róla, amit egyébként nem gondolok ), akkor negatív élményt fogsz szerezni, bárhogy próbálkozunk is - és ez nem arrafelé visz, amerre szeretnénk, hanem visszafelé. Na, most már jól "megmagyaráztam"

Köszönöm, és neked is jó munkát! .... és akkor hétfőn várlak, ha úgy érzed!"

Edzőtársam:

"OK. Hétfőn 6-kor megyek. Hajrá!!!"

Meglátjuk, mi lesz hétfőn. De bármi is legyen, a lényeg az elv - minden elv, ami szerint gondolkodunk, vagy élünk, működik! És minden elv egy speciális eredményhez vezet. Felszínes elvek felszínes eredményekhez, mély elvek pedig mélyekhez.

All Posts
×

Almost done…

We just sent you an email. Please click the link in the email to confirm your subscription!

OKSubscriptions powered by Strikingly