Return to site

Ízek

Miért nem tudunk lemondani a csokoládéról, édes vagy sós ételekről,

amik kifinomult konyháink termékei?

Eléggé nyilvánvaló, hogy az ételek íze az, ami vonz minket. Miért nem tudunk lemondani a csokoládéról, édes vagy sós ételekről,

amik kifinomult konyháink termékei?

broken image

Illetve nem is ez a kérdés. Valójában nem kellene lemondanunk róluk, ha meg tudnánk állni, hogy csak időnként, és kis mennyiségben fogyasszuk őket. Pontosan ez az, ami lehetetlen (ha lehetetlen) valaki számára. Egy étel annál addiktívabb, minél mélyebb, komplexebb és számunkra vonzóbb az ízvilága. Viszont, ha a mi szervezetünk nincs jó barátságban ezekkel az ízletes ételekkel (a bennük felhalmozott alapanyagokkal), hiába szeretjük egyébként, megbetegszünk tőlük. Hogy Neked kell-e korlátoznod az étkezésedet, vagy nem, egyértelműen mutatja, hogy van-e súlyfelesleged, eléggé nagy-e a vitalitásod, aktív és kedvedre való életet tudsz-e élni, vagy pont fordítva, nem sok életkedved van, és nem találod, mitől kellene boldognak és elégedettnek lenned.

Mint személyi edző, tapasztalatból és meggyőződésből mondom, hogy igen, a sport és testmozgás bármely formája segíthet átformálni az életedet. Viszont azt is jól tudom, hogy a Neked, testednek, biológiádnak megfelelő étkezés nélkül a testmozgás egymagában nem végleges megoldás. Bármikor megbetegedhetsz, lesérülhetsz az életed folyamán, vagy alakulhatnak úgy az életkörülményeid, hogy hosszabb-rövidebb időre nem fog menni a mozgás. Egy rossz étkezési szokásrendszer egy pillanat alatt felboríthatja ilyenkor a szépen felépített, sporttal korrigált „egyensúlyodat”.

Tehát, hogyan próbáld meg sikeresen átalakítani az étkezési rendszeredet?

broken image
  1. Fő feladat, hogy elszakadj a nagyon bonyolult, ravasz, addiktív ízvilágú, krémes és szaftos, csöpögős  ételektől.
  2. Ez úgy lehetséges, hogy felfedezed az élelmiszerek saját ízét és állagát, ezek élvezetét.
  3. Kezdd olyan ételekkel, amiket alapvetően szeretsz, és van bennük saját cukor (fruktóz, ilyesmi): zöldségek, gyümölcsök. Ha főzöd, ne sózd vagy cukrozd, sőt, először fűszereket se használj. Rizs ugyanígy. Krumpli ugyanígy. És sorolhatnám.
  4. Ha lisztes ételeket, süteményeket készítesz, használj teljes kiőrlésű lisztet, fokozatosan emeld az arányát.
  5. Amikor semmi esetre sem lehet kihagyni a sót (tojás, húsok, máj, halak), fokozatosan csökkentsd a hozzáadott só mennyiségét.
  6. Az alap folyadék víz legyen, ne a bolti rostos, vagy egyéb üdítők. Ha édességre vágysz, szilárd formában egyed.
  7. Kakaóporból, kakaóvajjal nagyon kevés cukorral, vagy cukor nélkül is akár, nagyon finom desszerteket készíthetsz. 
  8. Ha semmi esetre sem lehet kihagyni a cukrot, használj mézet. Édesítésre turmixolt gyümölcsöt, vagy vízben duzzasztott és turmixolt aszalt gyümölcsöket is kipróbálhatsz.

Amikor a biológiádnak megfelelő ételeket fogyasztasz, meg fogsz lepődni, hogy viszonylag nagyobb mennyiségeket (ami már bőven túllépné a javasolt mennyiségeket) is EHETSZ GYAKORLATILAG BŰNTETLENÜL.

Nem muszáj, de ha úgy alakul, semmi gond.

Ha még tovább is érdekel a véleményem….

akkor elmondom, szerintem mi a baj az étkezési és dietetikai tanácsadásokkal.

Nagy számban vannak, akinek a hasznukra válik, meg tudják fizetni, és be tudják tartani a szabályokat. De azokkal mi van, akiknek ez az út nem járható?

Legtöbbször az a konklúzió, hogy ők akaratgyengék, kényelmesek, lusták.

Ez az, amivel én személy szerint maximálisan nem tudok egyetérteni.

Az a tapasztalatom, hogy MINDENKI KÉPES VÁLTOZTATNI a szokásain, ha van jobb alternatívája.

Ha Te nem tudod követni a „mainstream” diéták egyikét sem, biztos vagyok benne, hogy a hiba nem Benned van, hanem a diétákban. Jók lehetnek sokaknak, de Neked speciel nem. Anélkül, hogy bárkit is kritizálnék – nem is lehet, mert minden dietetikai elgondolás hasznos valakinek – szerintem egy étkezési tanácsadásnak (mint ahogy egy személyi edzésnek is) a tanácsot kérő személyiségéből, szeretem/nemszeretem viszonyulásaiból, életkörülményeiből kellene kiindulnia, és ahhoz igazodnia.

Ezen kívül, normál logikus gondolkodás, mondhatnám, „józan paraszti ész” elég kell hogy legyen ahhoz, hogy valaki rendbe szedje az életét. Mivel mi már nem hallgathatunk a nagymamáinkra (nem élnek; ők is a szociális háló befolyása alá kerültek; vagy csak mert nem élünk egy fedél alatt velük), tapasztalatból viszonylag kevés van. Ezt a hiányt próbálják pótolni az üzletszerűen művelt tanácsadások. A nagyi soha nem kért cserébe semmit egy tanácsért. Ki lehetett próbálni, le lehetett vonni tanulságokat, amikből aztán okulni lehetett.

Amit én most tanácsoltam, ugyanúgy ki lehet próbálni, nem kerül semmibe, és okulni lehet belőle.